A kérdéskör pontos lehatárolását megnehezíti, hogy a visszajelzések alapján az ügyvédek még nem ismerik és nem használják az e-ING rendszert. Ebből adódóan sem az elektronikus okiratok létrehozásában, sem az automatikus döntéshozatalban nem rendelkeznek még gyakorlati tapasztalattal.
Több ügyvéd is megfogalmazta, hogy eddig csak negatív tapasztalatai vannak az e-ING kapcsán és semmi jót és értékelhetőt nem tudnak róla elmondani. Az elmúlt évtizedek egyik legborzasztóbb fejlesztésének tartják minden téren. Ennek ellenére igyekeztek kulturáltan és pozitív szemlélettel megfogalmazni a válaszaikat.
Az e-ING-gel kapcsolatban jelenleg az a legfontosabb gyakorlati tapasztalatuk, hogy még nem lehet úgy beszélni róla, mint egy teljes körűen működő rendszerről.
A jogszabályi háttér, vagyis az új Inytv. már alapvetően elektronikus működésre épül, ugyanakkor az ügyvédi oldalon, a front-office felületen a teljes funkcionalitás és az egységes elektronikus munkafolyamat továbbra sem áll rendelkezésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ügyvédek jelenleg egy átmeneti rendszerben dolgoznak. Már az új ingatlan-nyilvántartási szabályokat kell alkalmazniuk, ugyanakkor az eljárás technikai lebonyolítása továbbra is a korábbi, papíralapú rendszer logikáját követi, vagy az e-Papír felületen keresztül történik. Emiatt egyelőre nem az a tapasztalatuk, hogy az e-ING érdemben egyszerűbbé vagy gyorsabbá tette volna az ügyvédi munkát.
Az e-Papír jelenleg lényegében inkább elektronikus „postaként” működik, mintsem egy valódi, integrált ingatlan-nyilvántartási ügyintézési felületként. Maga a szerződéskötés és az iratok előkészítése ugyanis ugyanúgy történik, mint a hagyományos papíralapú benyújtás esetén.
Egy adásvételi szerződésnél például a felek továbbra is papíralapon írják alá a szerződést az ügyvéd előtt. Az ügyvéd papíralapon kitölti az ingatlan-nyilvántartási kérelemhez szükséges nyomtatványt, tehát gyakorlatilag ugyanazt az iratcsomagot állítja össze, amelyet korábban személyesen vagy postai úton nyújtott volna be a földhivatalhoz. Ezt követően a teljes iratanyagot digitalizálni kell: a szerződést, a kérelmet és az egyéb szükséges mellékleteket be kell szkennelni. Az eljárási díjat előzetesen meg kell fizetni, a befizetés bizonylatát le kell menteni, majd az elektronikus dokumentumokat megfelelő elektronikus hitelesítéssel kell ellátni. Ez történhet például úgy, hogy az ügyvéd az egyes dokumentumokat elektronikus aláírással látja el, vagy az iratokat e-aktába rendezi. A teljes elektronikus iratcsomag ezután az e-Papír felületen keresztül kerül benyújtásra.
Vagyis ebben a jelenlegi rendszerben a digitalizáció valójában nem váltja ki a papíralapú munkafolyamatot, hanem sok esetben egy újabb technikai lépést épít rá. Először ugyanúgy létrejön a papíralapú iratanyag, majd ezt utólag elektronikussá kell alakítani és elektronikus úton továbbítani.
Hasonló a helyzet az elektronikus meghatalmazásokkal is. Az új Inytv. már abból indul ki, hogy a meghatalmazások az e-ING rendszerében létrehozott elektronikus űrlapon készülnek. Mivel azonban a teljes ügyvédi e-ING-felület jelenleg nem működik, ilyen meghatalmazást nem tudnak létrehozni, hanem az átmeneti szabályok alapján továbbra is papíralapú meghatalmazásokat készítenek és használnak.
Ezért az átállás eddigi legnagyobb nehézsége nem maga a digitalizáció, hanem az, hogy a jogszabályi környezet és a tényleges informatikai működés jelenleg nincs összhangban egymással.
Összességében az e-ING bevezetésének jelenlegi szakaszát inkább egy elhúzódó átmeneti időszaknak tekinthetjük, mint egy már lezárult digitális átállásnak. A szabályozás már egy elektronikus rendszer működésére épül, miközben a gyakorlati ügyintézés jelentős része még mindig a korábbi, papíralapú rendszer elemeit használja.
Az automatikus döntéshozatal elméletben jó irány. Ha van egy egyszerű ügy, minden adat rendben van, nincs jogvita, nincs ellentmondás, az ügylethez nem szükséges harmadik személy jóváhagyása, és minden szükséges információ rendelkezésre áll, akkor teljesen logikus, hogy ne kelljen feltétlenül egy földhivatali ügyintézőnek végignéznie az egész ügyet. Viszont itt nagyon fontos kérdés, hogy milyen minőségű adatok kerülnek a rendszerbe.
Egy automatizált rendszer abból dolgozik, amit megadnak neki. Ha valaki például egy adatot rossz mezőbe ír be, vagy például rossz tulajdoni hányadot jelöl meg, vagy az űrlapon szereplő adat nem egyezik az okirat tartalmával, akkor a rendszer akár technikailag hibátlanul is működhet, mégis rossz eredmény születhet.
Ezért az automatizálás nem szünteti meg a hibákat, hanem részben átalakítja őket.
A papíralapú rendszerben inkább az volt a kérdés, hogy jól van-e megszerkesztve az okirat, minden adat helyesen szerepel-e benne, megfelelően van-e aláírva. Egy digitális rendszerben ehhez hozzáadódik az is, hogy helyesen kerültek-e át az adatok az elektronikus mezőkbe.
Ez ügyvédi szempontból azért fontos, mert a felelősség kiterjed az adatbevitel ellenőrzésére is.
Ugyanakkor fontos garancia, hogy az automatikusan meghozott döntést bizonyos esetekben teljes eljárásban újra lehet vizsgáltatni.
Az automatikus döntéshozatallal kapcsolatban van egy elég gyakori félreértés. Sokan úgy gondolják, hogy ha az e-ING teljesen működni fog, akkor például egy ingatlan-adásvételnél az ügyvéd beadja a kérelmet, a rendszer automatikusan ellenőrzi a szerződést, és néhány percen belül bejegyzi a vevő tulajdonjogát. A szabályozás viszont ennél jóval szűkebb.
Az Inytv. csak azt mondja ki, hogy a végrehajtási rendeletben meghatározott esetekben lehet automatikus döntéshozatal. A részletes szabályokat a 179/2023. (V. 15.) Korm. rendelet tartalmazza.
Vannak olyan ügyek, amelyek kifejezetten alkalmasak automatizált elbírálásra. Ilyen például bizonyos végrehajtási jogok törlése, az adóhatóság által bejegyeztetett jelzálogjog törlése, illetve egyes hitelintézeti jelzálogjogok, önálló zálogjogok és az ezeket biztosító elidegenítési és terhelési tilalmak törlése. Ezek tipikusan olyan változások, ahol viszonylag kevés mérlegelésre van szükség és a rendszer több feltételt automatikusan ellenőrizni tud.
Az adásvétel alapján történő tulajdonjog-bejegyzés már jóval szűkebb körben alkalmas erre.
A jogszabály elvileg lehetővé teszi a tulajdonjog-változás automatikus bejegyzését is, de csak akkor, ha több feltétel egyszerre teljesül. Az egyik legfontosabb, hogy az átruházás tárgya az egész ingatlan legyen (tehát 1/1 tulajdoni hányad), és az ingatlan tulajdoni lapjának III. részén ne legyen semmilyen bejegyzett jog vagy tény.
Ez már önmagában nagyon leszűkíti az automatikusan intézhető adásvételek körét. Ha például csak egy tulajdoni hányadot adnak el, vagy ajándékoznak, vagy az ingatlan III. részén szerepel valamilyen teher vagy más bejegyzett jog, akkor ez a feltétel már nem teljesül.
Ráadásul ezenkívül további kizáró okokat is meghatároz a jogszabály. Nem kerülhet sor automatikus döntéshozatalra például akkor, ha valamelyik érintett külföldi személy, kiskorú vagy gondnokság alatt áll, illetve bizonyos olyan esetekben sem, amikor valamelyik fél nem szerepel azokban a hazai nyilvántartásokban, amelyekből a rendszer az adatokat automatikusan ellenőrizni tudná. Szintén kizárt az automatikus döntéshozatal több speciális ingatlan esetében, például mező- vagy erdőgazdasági hasznosítású föld bizonyos jogainak bejegyzésekor, illetve állami vagy önkormányzati tulajdonú ingatlan tulajdonjogának változásánál.
Emellett egész ügytípusokat is kizár a rendelet. Nem lehet például automatikusan elbírálni a társasház alapítását, a társasházi alapító okirat módosításával járó változást, a társasház megszüntetését vagy a ranghely megváltoztatását.
Pontosabban úgy lehetne fogalmazni, hogy bizonyos nagyon egyszerű, standardizálható tulajdonjog-változások alkalmasak lehetnek automatikus döntéshozatalra, de ehhez az ügynek szigorú feltételeknek kell megfelelnie.
És van még egy nagyon fontos különbség a hagyományos földhivatali ügyintézéshez képest: automatikus döntéshozatalban a rendszer nem úgy „olvassa el” és értelmezi végig az adásvételi szerződést, ahogy egy ügyintéző tenné. A végrehajtási rendelet kifejezetten meghatározza, hogy az automatikus döntéshozatal során milyen dokumentumok tartalmát vizsgálhatja a rendszer. Ezek alapvetően a következő elektronikus dokumentumok: például az elektronikus kérelem, az elektronikus meghatalmazás és a rendszerben létrehozott bejegyzési engedély.
Ráadásul automatikus eljárásban csak helyt adó döntés hozható. Ha az ügy nem felel meg az automatizált döntéshozatal feltételeinek, nem arról van szó, hogy a számítógép automatikusan „elutasítja” az adásvételt, hanem az ügy nem ebben az automatizált döntési körben bírálható el.
Az elektronikus ügyfél-azonosítás ügyvédi oldalról egyértelműen hasznos lehet.
Nagyon sok olyan ügyfél van, aki külföldön él, más városban lakik, vagy egyszerűen nehezen tud személyesen megjelenni az ügyvédi irodában. Ha megfelelő biztonság mellett elektronikusan is elvégezhető az azonosítás, az mind az ügyfélnek, mind az ügyvédnek jelentős könnyebbség. A DÁP ebből a szempontból jó irány lehet.
Ami viszont fontos, hogy különbséget kell tegyünk aközött, hogy maga a DÁP rendszer használ biometrikus azonosítást, illetve aközött, hogy az ügyvéd kezel biometrikus adatot. Az ügyvéd szempontjából elsősorban az azonosítás eredménye a fontos, nem az, hogy saját biometrikus adatbázist építsen vagy ilyen adatokat tároljon. Adatvédelmi oldalról az egyik legfontosabb kérdés a célhoz kötöttség.
Az, hogy egy elektronikus rendszer technikailag hozzáférést biztosít bizonyos adatokhoz, még nem jelenti azt, hogy az ügyvéd azokat korlátlanul lekérdezheti. Mindig annak kell lennie a kérdésnek, hogy az adott ügy ellátásához ténylegesen szükség van-e arra az adatra. A digitalizáció ebből a szempontból nem csökkenti az adatvédelmi felelősséget, hanem inkább még fontosabbá teszi. Minél több rendszer kapcsolódik össze, annál könnyebben hozzáférhetővé válhatnak az adatok, és annál tudatosabban kell kezelni, hogy ki, mikor és milyen célból használja fel azokat.
Az alapos és jól felkészült ingatlanközvetítő nagyon sokat tud segíteni az ügyvéd munkájában azzal, hogy az ügylethez szükséges adatokat már előre rendszerezetten összegyűjti. Egy adásvételnél például rengeteg alapadat van, amit az ingatlanközvetítő már eleve ismer. Ilyen az ingatlan címe, helyrajzi száma, a tulajdonosok személyes adatai, a vételár, a foglaló összege, a fizetési ütemezés, a finanszírozás módja, bankszámlaadatok, a birtokbaadás időpontja, vagy egyéb olyan lényeges szerződési feltételek, amelyeket valamelyik szerződő fél fontosnak tart.
Az ügyvédeknek a legnagyobb segítség, ha ezeket nem külön e-mailekből, WhatsApp-/Viber-üzenetekből, fényképekből és telefonbeszélgetésekből kell összerakniuk, hanem lenne egy egységes adatlap vagy digitális felület, ami ezeket az adatokat összegyűjti.
Az ingatlanközvetítő ezen rögzítené az alapadatokat, az ügyvéd pedig ezeket ellenőrizné és jogilag minősítené. Az adatok beszerzése, rendszerezése, előkészítése lehet az ingatlanközvetítő feladata. Egy olyan közös digitális felület fejlesztése lenne hasznos, amely összeköti az ingatlanközvetítőt és az ügyvédet. Az ingatlanközvetítő feltöltené az ügylet alapadatait és a rendelkezésre álló dokumentumokat. Ezek ezután átkerülnének az ügyvédi felületre. Az ügyvéd ellenőrizné az adatokat, összevetné például a tulajdoni lappal és a személyes okmányokkal, illetve eldöntené, hogy milyen további jogi kérdéseket kell rendezni.
A jóváhagyott adatok pedig később akár közvetlenül felhasználhatók lennének az adásvételi szerződés elkészítéséhez és az e-ING elektronikus űrlapjainak kitöltéséhez.
Ez azért lenne hasznos, mert jelenleg ugyanazokat az adatokat sokszor három-négy alkalommal is manuálisan rögzítik. Egyszer felveszi az ingatlanközvetítő, egyszer az ügyvéd, bekerül az adásvételi szerződésbe, majd újra be kell írni a földhivatali vagy elektronikus rendszerbe. Minden egyes újabb adatbevitel újabb hibalehetőség.
Tehát nagy könnyebbség lenne, ha az egyszer helyesen rögzített adatokat ne kelljen újra és újra begépelni.
Egyelőre sokkal inkább az átmeneti rendszer működéséről vannak gyakorlati benyomások, mint magáról a teljes e-ING-ről. Az új jogszabályi környezet már hatályba lépett, ugyanakkor az ügyvédi munka jelentős része továbbra is papíralapú. Ez önmagában is nehézséget okoz, mert párhuzamosan kell ismerni és alkalmazni az új szabályokat, valamint azokat az átmeneti rendelkezéseket, amelyek a jelenlegi működést meghatározzák.
Az átállás ugyanakkor nemcsak az ügyvédi oldalon jelent komoly kihívást, hanem a földhivatalok számára is jelentős többletterhet okozott. Ez a gyakorlatban elsősorban az ügyintézési idők jelentős meghosszabbodásában érzékelhető. A vidéki földhivatalok tapasztalatok szerint mára nagyrészt ledolgozták az átállásból eredő kezdeti lemaradásokat, a fővárosban azonban egészen más a helyzet. A budapesti földhivatal ügyterhelése nagyságrendekkel nagyobb, mint egy kisebb vidéki hivatalé, ezért az új back office rendszerre történő átállás is sokkal komolyabb működési nehézségeket okozott.
A fővárosban az átállás hatásai még körülbelül egy évvel a back office rendszer bevezetése után is erősen érzékelhetők. A rendkívül nagy ügyteher mellett a felhalmozódott ügyhátralék ledolgozása lassan halad, ezért jelenleg egyes ügyekben akár 6–8 hónapos ügyintézési idővel is lehet számolni. Ez különösen jelentős változás ahhoz képest, hogy az e-ING bevezetését megelőző időszakban a gyakorlatban sok esetben körülbelül 30-40 nap alatt lezárult egy ingatlan-nyilvántartási eljárás. A jogszabályi ügyintézési határidő ettől függetlenül 60 nap.
Az eddigi tapasztalat az, hogy az e-ING-re történő átállás rövid távon nem gyorsította, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen lelassította az ügyintézést, különösen a fővárosban. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a rendszer hosszú távon is lassabb lesz, inkább azt mutatja, hogy egy ekkora szervezeti és informatikai átállás rendkívül komoly terhet jelent a földhivatalok számára, főként ott, ahol eleve nagyon magas az ügyteher.
Ha egyszer sikerül is teljes körűen bevezetni az e-ING-et, attól önmagában még nem lesz megoldva minden probléma. Egy ilyen elektronikus rendszer ugyanis nemcsak a bevezetés előtt igényel komoly fejlesztést, hanem utána is folyamatos működtetést, karbantartást, frissítést és technikai támogatást. Ehhez hosszú távon is megfelelő informatikai háttérre, szakemberekre és finanszírozásra van szükség.
Ezzel kapcsolatban több ügyvéd is jelezte a fenntartásait, mert más igazságszolgáltatási elektronikus rendszereknél is azt tapasztalták, hogy a bevezetés után évekkel is rendszeresen előfordulnak technikai problémák. Jó példa erre a bírósági elektronikus kapcsolattartás. A polgári és büntetőeljárásokban már évek óta elektronikus úton történik a beadványok benyújtása, mégis a mai napig előfordul, hogy a rendszer lelassul, hosszasan tölt, megszakad a kapcsolat, vagy egyszerűen kiléptet, és emiatt egy beadványt csak több próbálkozás után lehet sikeresen benyújtani.
Ez a gyakorlatban azt is megváltoztatja, hogyan kell egy ügyvédnek egy határidőhöz viszonyulnia. Ha például egy beadvány benyújtására 15 nap áll rendelkezésre, akkor ma már nem feltétlenül az a körültekintő magatartás, hogy az ember a 15. napon próbálja meg beadni, holott még a 15. napon szabályosan, hatályosan beadhatná. Ezért inkább úgy kell számolni, hogy már egy-két nappal korábban meg kell próbálni benyújtani, mert lehetséges, hogy éppen technikai probléma lesz, és a rendszer nem működik megfelelően. És ez a technikai probléma nem az ügyvédi oldalon merül fel.
A korábbi papíralapú eljárás ebből a szempontból kiszámíthatóbb volt. Ha a határidő utolsó napján az ügyvéd elment a postára és feladta a beadványt, akkor az eljárási cselekményt határidőben elvégezte, és nem kellett attól tartania, hogy valamilyen rajta kívül álló informatikai hiba miatt nem sikerül majd határidőben beadnia az iratot.
Az e-ING hosszú távú sikerének nemcsak az a feltétele, hogy egyszer technikailag elinduljon, hanem az is, hogy utána stabilan, gyorsan és kiszámíthatóan működjön. Ehhez folyamatos karbantartásra, fejlesztésre, megfelelő számú szakemberre és pénzügyi forrásra lesz szükség. A rendszer bevezetése önmagában még nem tekinthető végső sikernek. Az igazi kérdés az lesz, hogy néhány év múlva mennyire lesz üzembiztos, mennyire tudja kezelni a nagy ügyterhelést, és mennyire lehet majd ügyvédként valóban megbízhatóan támaszkodni rá a mindennapi munkában.